Tehát utolértem magam,
pedig az út igen sima
oly sokáig léptem előre kettőt,
s hármat vissza
csak a jó isten tudja,
hol a végállomása ennek
a szívből szóló életnek,
ki kel-e aranytojása.

Merek lépegetni,
göröngyös a macskakő vagy sem
szívem kiterjesztem,
szárnyaim kieresztem.
Én vagyok az élet,
szememben a lényeg,
szabad vagyok,
madár vagyok,
felhő és napsütés
perverz álmok megvalósítója,
lélekharcok megvívója,
bajnok, vissza nem gondolok.

Teszem mert jónak látom,
másokra vigyázok,
jó lelkeket kitanítok-kikupálok.
Egy életem, egy harcom,
ez a legszebb mit tehetek
magam nem hagyom veszni,
legyőzetni.

Én vagyok magam
legnagyobb ellensége,
egyben a sötét oldalaim
legdiadalmasabb lenézője.
szeretettel, odaadással,
törődéssel és türelemmel
mosolyogva ébredek,
mosolyogva kelek.
Más emberek
bizony meg nem érintenek.

Köszönöm a valónak létem,
hiszen minden perc egy csoda
annyi szép dolgot kapunk a világtól,
csak figyelj rá oda.